Éhesen-írt
Szólt a hasam, korgott s tudom igaza volt; mostanában egyáltalán nem törődtem vele, hogy mennyire üres, vagy mennyire van tele. Már ösztönző hatására olajra csaptam pár tojást. _ egyszerűen untam a korgást! - de közben, kenyerem szelve, felpörgött az elme, s nem tehettem mást; egy papírcetlire, ennyit jegyeztem le: ˝ Ó, ha most jönnél szívem ártatlan-szép szerelme; a szánalmas rántotta nász-torta lehetne!˝
|