Bolondozó
Bolond az, nagy bolond, ki nyáron arat nádat, S a téli tó jegén sajkáján sikolázgat. Nyíló hóvirágért az őszi erdőt járja, S bosszankodik tavasszal, mert nem nő vargánya.
Ő csupán bolond szegény; de az már esze-ment, Ki hasznos tett helyett írta le ezt a verset. Mert hiábavalóság róni a sorokat, Merőben meddő tett, mint rázni a halottat.
Vanitatum vanitas… Már úgy látum: nincs itt ész.
|