Kínnal-írt
… és Karácsonykor is itt leszel velem, de a Kisded nálam már nem lesz jelen. Fenyőfámat már föl sem díszitem; áll majd szoba-sarokban pőrén, ékítlen, ahogy én is; lelkemig lecsupaszítva, kedvtelen, ünneptelen, minden reményből kitaszítva.
… s bár rettegek a magánytól, a bútorozottan is üres lakástól; legjobban mégis önmagamtól félek… S míg gyertyáim sorra leégnek, én elbúcsúzom Tőled. Végleg.
|