Vígkovácsnak, barátomnak…
… nekrológ helyett
Még nincs két éve, hogy félévszázados évemre ünnepeltettem magam s Te, nagy-lazán így csitítottál: ˝ Mi az, az ötven, Öcsém? Na, fussál! Húzzál el gyufáért! Te még csak zsenge inas vagy. Én már régóta verem a vasat!˝
Drága Barátom! Emlékszem; Veresegyházon Tettél rá célzást, látjuk-e még vajon egymást?… Jó-magyar, ősz Hephaisztosz! Már tudjuk, itt nem, Ám odaát, izzadt homlokainkat megtörölve, Jólesően elfáradva fogunk mi még izzó parázs fölött sűlt hús, s laza fröccs után újra parolázni!
S már látom is az Istent, fújtatód mellett, Amint öröklétet-adó leheletével élteti Vígkovács-lelked…
|