Odvait, őszi gyümölccsel már telerakja a mókus.
Készül a hosszú, elszomorító téli időre.
Tarka virágtól színes az áldott földtakaró már…
Ó, de szívem, te ne félj, ez a váltás meg ne riasszon!
Bár, borus-álmos a reggeli nap és hűvös az alkony,
El ne feledd!: a tavasz, s a tüzes nyár kincseit őrzöd;
Régi fotók, emlékek, a szívedet átmelegítik!
Megjegyzés: akrosztichon