Üresen
Elég, ha csak birtoklóan rájuk nézek; már futnak is kapzsi szememtől az őzek.
Undorral hajítják le kérgüket a fák, Hol ujjaim derekuk megsimogatják
A Kedves is elnéz változott arcomtól. Elvonja szép szemét dúlt tekintetemtől.
Ami ajtó kinyílt, most már becsukódik. Átléptem? Nem? Mindegy. Már a semmi szólít.
Üresség előttem, rozzant múlt mögöttem Az sincs mit elbontsak, semmit se kötöttem.
Megjegyzés:
Akasának ajtós-vers születésnapjára
|