Apám
Tizenhárom éve Fekete a gyertya, Fekete a fénye. Napsugárból hajló lángja Szomorúlt sötétbe
Kezdetben tenyérbe hajló ujjai lassan szétnyíltak a csodaszép csecsemőnek S lett belőle munkára kész, Parolás tenyér Erős férfi-kéz, mely öreg korára újra összezárult… Kegyetlen görcsbe rándult amint a kórház-ágyon vékonyka-lepedőjét rendezgette már öntudatlan rázogatta. takarni szánva meztelen testét. Míg a halál ki nem simította, Mellkasán el nem igazította végleg.
(Felhasad hajnalkor, Kitárul delelőn, zárul napnyugtakor. … Hervad napnyugtakor.)
|