Orvost!
Igyekezz kirurgus! Rohanj, te felcser! Szaladj, jó borbély rozsdás késeddel! Vágjatok már eret rajtam! Mert amit régen akartam, most életlen ródli-talpként, kegyetlen-hűvös élével szánkáz át rajtam; a tudat: Úgy vágytam szeretni, órjások szerelmével, hogy többet vártam el, mit megérdemeltem. és most ez kegyetlen´ fáj! Szerelmet, csak úgy birtokolhattam, hogy másokat vele vérig megbántottam. S ez, mint vakmerő hályogkovács íriszt metsző kése, most mélyen belém váj.
… Bocsássatok meg, Kedveseim!…
|