1.

Borzas szőrű kóbor kutyák
Fához állva eldalolják
Szaglolódó bánatom…

2.

Élek a földön,
De nem a Földnek
A végtelenben létezem;
Így képzeletem is végtelen.
Fejem közel a sírhoz,
Szemem távol az űrben,
S hiszek megváltó lázakban.

3.

Vagyok a befagyasztott indulat,
Mely olvadozva kiutat kutat.

Vagyok a háborgó hippy-ivadék.
Ha dolgozni hívnátok; csak nevetnék.

Vagyok a bús-beteg ˝Tóth Árpád ˝-homály;
A társra váró, kiéheztetett magány.

Vagyok és vigyorgok! Egyedül. Így! Igen!
Tudtam, hogy ez lesz; nem lesz velem senki sem…

4.

Meg ne nézd, hogy honnan jöttem,
Merre megyek, ki vagyok!
Hátam mögött ásatások,
Földíszített hazugságok
Romjai.

Meg ne tudd, hogy mit szeretnék!
A te dolgod ennyi csak:
Erzsi-csókkal, Anna-testtel,
Múló-örök szerelemmel
Szeress most!