A Nap betűz
Lakásom szebb, mint valaha… A virágok még félénken nevetnek, de bolond bélyegét a Nap már rásüti ablakomra.
Lakásom szebb, mint valaha… Esti lámpám fényszféráin kiüzen társának, az utcai lámpának, ki a Holdat bátorítja kilátástalan célokra, hogy ne csak fényt; de életet is adjon!
Olykor még kikönyöklök az ablakpárkányra és sötétbe küldöm lángjait szememnek, s ilyenkor a semmiben valamit látok. Fölsajognak, felhasadnak-fájnak bennem az örökre elveszett álmok. Kapcsolódnak az Igaz-halotthoz, kinél egy élő sem lehet létezőbb!
Aztán, reggel, lakásomba Nap szökik, s bár szívem még vágyódva vissza-fáj; már bolond bélyegét az Élet rásüti homlokomra…
|