Édes életem
Eddig mit akartam és mit nem? hm!… kapar a kérdés; köhintésre izgat. Ej, marha álmaim ne gyertek már elő! Másoknak unalmas, nekem meg fájdalmas. Régen-szép-gondolataim mért jöttök elő?
S, hogy volt-e olyan, kit őszintén szerettem? Nos, egy-két lány azért talán még gondol néha rám vágyaink idézve, takarója alá dugva kezét éjjel. De hát egyik sem az volt, kit elképzelt a serdülő gyerek. (Valami gyermeteg-beteg tiszta szerelmet emlegetett…)
De most aztán elég legyen, tátott-szájú szemrehányásom! Mi bajom nekem? Mért akarok mindent? Van bor? Van. És a pipám? Na igen, még megvan az is. És az emlékek? Uram! Engedd, hogy felejtsek belőlük; annyi van! … Hát így; tőlük lehet csak édes, ˝édes˝ életem.
|