Távolodó
Amerre én járok Nem nyílnak virágok; Mind eltiprom már.
Amerre csak nézek felhorkanó bércek acsarognak rám.
Régen, ahol mentem, bárhol lehevertem, utam álom volt.
Amerre csak jártam, Fénylő csodát láttam; Minden hozzám szólt.
Hol vannak a vadak? Hol a sok madarak? Hová tűntek el?
Mért lett ködös minden, Mint az ősz-időben? … Holt avar ölel.
|