Önbiztató
Egy furcsa reggel másként ébredsz, s bambán nézel a hajnali ablakon át. Úgy látod: körbe-körötted más a világ. Csontodig tudhatod: te lettél más Ne áltasd magad; nem változhat, mi égi. Megöregedtél. Te vagy földi. Te vagy a régi.
Sajduló szívvel tükörbe nézel s nem hamvas kisgyerek, nem mutáló kamasz - arca pattanásos – s nem sportos izmú, napsütötte ifjú tekint vissza rád.
Gyűrött arcodra szorítod barázdált kezed. Elborzadsz - visszahőkölsz; mi történt veled? Mégse csüggedj és másra ne figyelj: Szemedben gyermeki lelked tündököljön - amíg csak élsz - erre ügyelj!
|