Hétvégi telek
… avagy, válogatott gyilkolásaim
Kertem, gazda-vizsla szemmel körbenéztem, Történt-e változás az utóbbi héten?
Csepp csigára léptem. Annyit mondott csak: Nyekk! Ezután már többé nem is szólalt ő meg.
Karomról szúnyogot tessékeltem félre. Nem valószínű, hogy tettemet túlélte.
Szagos-szőlő fürtöt vettünk észre ketten egy darázzsal. Persze, jól potrohon vertem!
Zsákmánynak tudta be egy hálóvető pók Bal lábam kisujját. Nos… rút halála volt!
Moccant eperbokrom; vak vakondok túrta. Ásóval reptettem harmadik szomszédba.
Röpke sétám végén a lugasba érve Jólesőn huppantam le a kerti székre.
Én és száz muslinca egy pohárból ittunk. Ám a maradt borba már nem együtt fúltunk.
Aztán kasza villant, apróztam a füvet. Hány szöcskét feleztem? Ördög számolja meg!
S reccsent a száraz fa, szú-család siratta Fehér gömb tojásuk, vörös láng nyaldosta.
Föllobbant a vén gally, magosba szállt füstje. Eltévedt társait pillangó könnyezte.
Tarkón vert keszegem´ amíg kibeleztem, Boros hangulatban vígan énekeltem.
Izzott a vasrostély, halam kunkorodott. Sült húsa hasamban végül megnyugodott.
Parázson barnult hal több vizet nem kíván! Ittam rá kupa bort. S mivel itt nincs dívány;
Elégülten dőltem diófám aljába, Nem törődve: hány lényt küldtem ma halálba.
|