emberke
Hűlő öröm és vér-rózsaszín hópehely vezéreljen a kemény, hideg éjeken. Öleld magadhoz a rommá-lőtt várfalat; díszített múltadat: vigasznak ez maradt.
Simíts kóbor kutyán, szurtos macska-kölykön Eggyek voltatok mind, élők itt a Földön. Rózsád ha elhullott, becézd a bogáncsot Ő is jó testvéred; hűséges barátod.
Nézd kopár világod, s lásd ezzé ki tette. Megbánás költözzön csupa-űr szívedbe. Szemedből jövődre alázat tekintsen; elromlott Isten vagy megcsúfolt földeden.
|