Disztichonok
A hiábavalóságról
Kincskereső! ki magadban az isteni jóra találtál! Lesz akinek mutogasd? lesz ki megérti szavad?
Az őszi szerelemről
Megszelídült szerelem szava árad tiszta szívemből - vén patak, óvatos ér -: lelkedig így is elér.
A karácsony-várásról
Hajnali házra halottan hulló hópihe csillan; - röpke varázs, pici fény - ébred a hit, a remény!
Az állandóságról
Mondják: változatos a világ. De ez így nem igaz, mert benne örök-gonoszul lüktet az emberi szív.
Egy romalányhoz
Devla-leánya, fejtsd meg száz vonalát tenyeremnek! Kártyád vesd ki hamar! Mondd meg a szín-igazat! Meddig is élek, és igazán csak ennyi az élet? Vagy ne is!… Erre felelj: érek-e én valamit?
|