A bűnt, ha föl sem ismered,
az bizonyíték arra,
hogy már befonta lelkedet,
káprázatával hiteget,
sorsod kezében tartja.

Mondd, mire figyelsz, ha nézel,
s a vétkeket nem látod?
Az igazság mért nem ér el?
Omló porba írt igékkel
a semmit magyarázod.

Tévéd: narkó, elandalít,
nézel bugyuta filmet
A lét valódi dolgait
elhárítod; felháborít:
csak ál-világ kell; filmek

Kényelmesen élsz, gondtalan.
Önmagad kulcsra zárod.
s ha kopogtat, ki gondba´ van,
elfordulsz tőle, megzavar;
ő nem a te világod.

Még nem tudod: csak annyit érsz;
mit másokért teszel meg.
Benned, te hűvös, gőgös bérc
rejtve a kincs, a nemes érc,
mit társaid keresnek.

Hát fonnyadj csak foteledben,
kortyolván langyos söröd.
S hogy mit ér az ilyen ember?
megérted a végső percben,
ha űrt hagysz magad mögött.

Élhetsz száz évig gazdagon,
Irigyed nem leszek én.
Végül ráeszmélsz barátom:
létedben nem volt tartalom.
… Szívemből szánlak, szegény…