Tükör
Néztél-e már tükörbe kedvesem? Tükörbe, mely nem szobád falára akasztva függ, tükörbe, mely érzelmeid, gondolatod megmutatja! Láttad-e már magadat meztelenül? Fényesen és tisztán; ahogy minden embernek ismernie kellene magát? Ha eddig még nem figyeltél magadra; én tükröd leszek! Sima hibátlan, képet-nem torzító! Visszaverődni őszintén fogsz belőlem. S leszek színházi vetkőztetőd is! Finom ujjakkal hántom le rólad a környezeted rád-rakta hamis álarcokat; s tisztítalak meg az emberekkel való érintkezéskor rád tapadt sártól, mely - bárhogy is vigyáztál- szép ruhádon elkenődött. Biztos kézzel gombolom le válladról a rád húzott felületes megismerés köntösét, s megkönnyebbülten rántom le fejedről kendődet, melyre nem az utcai madarak, hanem a hátsó gondolatok hullattak szennyet. Ha szégyellnéd magad így pőrén előttem - egyetlen igaz tükröd előtt! - hát ne nézz velem szembe! De ember vagy, s hajt önmagad korlátlan megismerésének vágya; hát pillants bátran két halványuló tükrömbe!
|