Vámpírok korában
Vámpír-korunk éljük, Foga van a szónak. Azok most a legbölcsebbek Kik már nem is szólnak.
A szemekben kardél, Indulatok lángja. Baziliszkusz szemek Tekintenek rád ma.
Marék nyugalomért Bármit odaadnál, De már oly’ üres vagy, Mint kinyalt kutya-tál.
Utolsó erődből (úgy hiszed, még lehet) szalmaszálért nyúlnál, megfognál egy kezet.
Szalmaszálból kötél, mentő kézből ököl lett már e világon, s bölcsődből sírgödör.
Az ember, társainak vérszomjas farkasa. Kiáltanod is kár; nincs aki meghallja.
Vámpír-korunk éljük, komor idők járnak. Azoknak a legjobb, kik még éjfél előtt otthonra találtak.
|