Budavári ősz
Éjjel a várban alszik a várnép mély tunyaságban. Ősz. Vén, ködös testét vert-kövezetre feszíti a zöld csiganyálas nyirkos idő.
Éjjeli vár. Míg nyugszik a várnép, két kusza lélek álmosan néz szét. Az élő ébren álmodó, társa ércbe dermedő.
S mert minden megtörténhet, (az állandó Idő önmagában minden átmenetet átmos) így válunk mi eggyé, rég-vesztett-vár őrző két botor; én és a bronz-szobor Kapisztrán János.
|