Ősz a karámban

Sorvad a nyár. Lassan színt vált; sárgul a Hold.
Zizzenő fűvel, barna levéllel táncol a szél.
Estefelé elnémul a táj, s a domb feketéll.
Pernye és füst száll: átalakul a porond.

Tolvaj idő, veres alkony lopja meg álmunk:
Esküdözésünk tiszta tavasz-erejét.
Más a világ már, s értelem-nélküli itt-maradásunk.

Bár kapunk tárva; mégsem inalunk a hodályból.
Eb vicsorog ránk, s félünk az Ősz-pakulártól.

Rebbenő birkaszemekkel lessük a kést, s a kezét.