Gyalog-Tiborc
Ó, én édes, játékos Istenem! Én csupán egy gyalogod vagyok. Szabályaidat alig ismerem.
A királyi pár trónusa tőlem elérhetetlen messze került. Ők tán nem is tudnak felőlem.
Néha huszárok törnek át földemen. Hadisarcot vesznek, jószágom elhajtják, s a padláson sem marad semmi élelem.
Majd pökhendi futárok jönnek nagy sebtében! Pecsétes papírjuk új adókról ad hírt. Fennhéjázva lobogtatják ezeket előttem.
Olykor keserűn a bástyára kiállok, ha már nem megy tovább és onnan Hozzád elszánt, nagy reménnyel föl, így kiáltok:
Uram! Tudod; nem lehet visszafele lépnem, csak előre, bármi is érjen az Úton, de ha Te velem vagy; nincsen mitől félnem!
Ó én édes, játékos Istenem! Én csupán egy gyalogod vagyok. Erősíts meg: tábládon nekem is van helyem.
|