Brumi
Bátyám! Játékmackódat őrzi még anyám. Ha ő is itt hagy; Brumi szemétre kerül. Halott, Feri bátyám! Te akkor fogsz csak meghalni igazán.
Kopottas, fakó plüssmaci. Már feje, karja is kajlán billeg. Emlékszel?: ha megdöntötted dörmögve sírt fel. … Régóta a hangja sincs meg.
Vén, téli nap süt tíz éve bevetett ágyra. Azóta mackód üveggomb szemén pillantunk új hazádra.
Bátyám, ha már menned kellett, vitted volna magaddal el! Ne látnám, anyánk, mint óvja -tétován helyezve ide-oda gyászoló kezeivel- itt hagyott játékszered.
|