Esdeklő
Uram! Nem sok, amit kérek, s tudom: idővel ezt is visszavonom, de jól tudod, hisz régi, gyarló embered vagyok, és szívemig-véremig ismersz: én sem vagyok fából, valaki nekem is kell még ebből a világból! S mivel én jól tudom, hogy semmi sem ér fel egy vén legény viszonzott szerelmével; hát ezért kérlek, Jó Uram! hogy csak pár évet adj! Hogy szeretetben távozhassak, s megbékélten köszönhessek el attól, kit mellém adsz, utolsó társamnak, s ezt Neked, odaát sem felejtem el!
|