Elvettetett a mustármag, hogy magasra szökjön, s a földre leereszkedni képtelen égi-madarak rá leszállhassanak.
E módon vettük volna fel a kapcsolatot az égiekkel. E mustárfa lett volna annak bizonyítéka, hogy az emberi faj szellemi-lelki fejlettsége megfelel magasabb kultúrák-szellemiségek befogadására, felvételére.
E mustárfa gyökerét már a kezdet kezdetén a férgek mind kikezdték. Magonc állapotában vadnyúl rágta, husáng-korában sárga szemű irigy kecskék szarvaikat rajta fenték, s ahogy növekedett (volna), ütődött homlokú tulkok rohantak neki újra, meg újra.

Öntözheted immár barátom! Simogathatod öreg nénike! Rakhatsz köré óvó kerítést aprócska kezeddel ártatlan gyermek! S végül szívetek is meghasadhat; mert mustárfánk legfeljebb elkínzott, csenevész cserje marad.
Mióta gépeket röptetünk holt anyagok felé, s nem lelkünk emeljük testünk fölé: az Ég messzebb került, mint valaha volt…


Megjegyzés: Lukács ev. 13. 19.