Ideje van az ültetésnek…
Ha a vár, mit hajdan két kezünkkel mi építettünk visszafoglalhatatlanul idegen kezekbe került, bármennyire is fáj érte a szívünk, már le kell rombolni! Le kell rombolni!
S íme: a hitelüket vesztett szent helyek, mit minket gyűlölő zsoldosok idegen istene becstelenített meg. S így már nem tölthetik be elrendelt szerepüket; hát le kell rombolni! Helyüket sóval kell beszórni!
S nézzük az emberi kapcsolatokat! - akár testi az, akár szellemi -. ha az Úrtól elrugaszkodott, s bemocskolt már nem mentheti meg senki és semmi, hát porrá kell zúzni! Porrá kell zúzni!
Jobb; ha parlag lesz itt minden, kopár, szikes halom, mint kígyó-borostyán fusson föl hazug várfalon templomokon és lakóparkokon. Már inkább csak csupasz pusztaság legyen, mintsem hármas halmunkon álszent hazugság viruljon, teremjen!
… Barátom! Mi jól tudjuk: a tiszta ürességből bármikor akármi előteremhet… Csak- utolsó búzaszem- Új tavasz jöttéig őrizni, tartani, vigyázni kell hitünket!
Megjegyzés: Prédikátor 3. 2.
|