IV. Andráshoz
Endre! Királyunk! Hozzád kiáltunk! Jöjj el! Remeg a házunk. Nélküled nem lehet megmaradásunk!
Ez már nem is a mi hazánk tán, s mert nincs közöttünk, urunk, Bánk bán - ki szívünk-szavunkat értené - már jól tudjuk mi vár ránk.
Cudar történelem ismétli önmagát: nyakunkon új merániak.
Szemükben ékes gúnyánk csupán buggyos daróc, nyelvükön szép nevünk csak: sztyeppei vadóc.
Egy új Petúr bán kellene, - nem-alkuvó, haragvó-morc - s országot védő szelleme mögött tíz-tizenöt millió Tiborc!
… Uram, Te Igaz vagy! S az Igazság velünk! s mivel sérelmünk is igaz; hát ki állhat meg ellenünk?!
|