Ars poetica
Kiváltam. Így emelkedik szürke felhők fölé a Nap lövellve vakító, vakító-édes sugarakat. Kiváltam.
Kiváltam. Korunk költői értetlenül állnak. Mellettük pórázon kutya-jambusok. Én farkasok közt járok -ínyük, foguk véres- velük szájkosaras írókba harapok. Kiváltam.
Kiváltam, s most itt vagyok sosem-látott Réten ordas verseim védő várfalam. Minden, mit szeretnék lábam elé térdel. Kiváltam; így változhat végül minden általam.
|