Invokáció
Uram, ha már magyarrá tettél, s a kurucok közé emeltél, tégy nyelvemre parázst: lánghitű szót, Az Esze Tamáséhoz foghatót.
Már szólhassak én is egyszerűen, magyar igazságainkról, híven. Népek fájának legszélvertebb ágán Hajszálér-gyökerünket is meglátván, mint meséinkben Messzenéző: legyek a rejtett kincsre-érző!
Ma múltunkból jövőnk int nekem: szétszabdalt országunk cinterem. Beleborzongok; hogy mink maradt: már többen vagyunk a föld alatt.
Itt már csak hitben-fogant szó segíthet. Egybegyűjtheti szétszórt népeinket. S ha testvérünkben végre magunkra találtunk; elmondhatjuk: megtörtént új honfoglalásunk.
|