Dal
Nincsen csodálatosabb. mint harmat-füvön járni, zöldes-kék fenyők közt csendesen megülve, kelő napot várni.
S ha fellángolt, hozzá himnuszt énekelni, simogató hajnal-szélben, gondtalan-felhőtlen mindent megköszönni.
Józan-hűs patakban szemet, arcot mosni, örök-ifjú feleségnek ébredő mezőről vadvirágot hozni.
|