Úr-kérlelő
Istenem, Uram! Lehet ott még önfeledt ifjúkor, nyugodt öregség, hol gyermek-szép óriásokat torz hitű törpék terelnek korhadó karám-igazuk közé?
Istenem, mondd: születhet ott még arcod idéző hitelesség, hol létünk arany értékét bróker-ifjonc, bank-ficsúr hamis mérlege méri?
Istenem, Uram! Lehet ott élet, hol szentesített törvényedet emberi jogszabály törli? Hol magzatát az anya(?) már méhéből hozzád küldi?
S hát lehet ott szabadság, hol zártszelvény, vasbeton feszül ránk, s füstüvegek közt, neon-világban kitömött élet; művirág kornyad, s lelked csak légszűrők zümmögik hozzánk?
Istenem! Az már régen nem élet, -csak annak álcázott pótléka- ha fáj a gondolat, s nem hordoz szépséget, és megfizethető, mint akármely portéka, mit önelégülésre megvásárolunk.
… Mégis, Uram, én hiszem lesz ez másként. Világot rendezel, egy rád figyelő párért, ha fellelted szívükben csiráját a hitnek. Mi akkor nem leszünk, nekünk most igérd meg: Értük fölépíted Új-Jeruzsálemed.
Ámen
|