Engem a halál...
Engem a halál ne áttételesen szeretteim lassú elvételével emésszen! Ha már rám talál, ne részenként, de, mint a kígyó szemmel-vert igézett egerét nyeljen el egészben!
Ne csigolyánként görbítsen magához. Ne rögönként hulljak, (mint part leomló széle, mit folyama sunyin alámos) éj-sötét vizébe. Engem elragadó sodrással erőtől duzzadva, gőgösen áradva görgessen a semmibe magával.
Ha menni kell, megértem. De ha vinni akar egyenes szavakkal álljon majd elébem. Mert rettegni nem fog az, ki látta a halált, mely átszőtte minden dalát egész életében
|