Rigós ének
Újra költözik. Kinőtte fészkét, tágasabbat keres utolsó társával életét megosztó gazdagréti remete.
Vígan kacsint fel felhőzött ég fölött meglátott napjára, s füttyent, ahogyan régi rigója teszi, mostani ablaka előtti fán, a volt-honából vele-költözött, mely új lakásához is tovább elkíséri.
Háboroghattok szánalmas szarkák, s nektek, otromba varjak megszólalnotok is kár: ha csak tíz évem maradt is hátra, egyedül akkor se leszek már.
(Eddig szigetemen száműzötten éltem. Most már szabad, hazámba visszatérnem.)
|