Anna
Ahogy élek, magam megvetem, s azt is ki így akar szeretni engem.
Álarc a csókom és hamis a szám. Téved az, ki így ismerne rám.
De egykor olyan tündér-szép volt a szívemben megfogant Hold,
s bár rideg úton jöttem; tetszett és nem féltem. Persze, mert valamit oly´ nagyon reméltem:
hogy Anna, Anna, Anna, Anna, Anna, Anna, Anna…
|