Bűvölet
Sötét gödrökben ül meg zöld szemed, s mint mérges kígyóé, reám mered.
Én gyáva kis nyúl, elfutnék előled, de vonz hívó-mágnes tekinteted.
Magadhoz rántasz, ágyadra esek, kezed lehúz, melleid hevesek.
Úgy érzem: ez hát utolsó percem. Most boldog leszek, majd el kell mennem.
Pár percig az eget járom veled. Tested a testem, lelkem a lelked.
… Hajnal lobban, vörösek a kertek. Visszaérzem: mennyire szeretlek.
Kakas rikolt, búcsúzom: Ég Veled! Jó volt, hogy voltál, rossz lesz nélküled.
|