Ősz, szerelem
Volt olyan, hogy égre néztem, s repülés volt nézésemben. Volt olyan, hogy dalba fogtam, s rigó énekelt dalomban. S volt olyan, hogy úgy szerettem, ahogy Isten szeret engem. … Már a fészkükbe megtérő fáradt fecskéket bámulom, s ki voltam; pajkosan éneklő, néha már sajog, fáj dalom… Mégis, ha Nap-takaró felhő szürkül rám, én még áltatom magam azzal a tudattal, hogy újult-tollas szárnyaimmal fogok még repülni, fogok még szárnyalni szerelmes-szabadon!
|