Múlt-áldozók
Már csak kettőnkben gondolkodom. Nincs külön ˝Te˝és nincs külön ˝én˝. Csak ˝Mi˝ lehetünk, ketten, jól tudom fenn a csúcson, a Világ tetején!
Szent tüzemhez Te adod a rőzsét. Beteg múlt-időnket együtt áldozzuk fel a közösen álmodott éledő reményért.
Már beléd kapaszkodom, s Te is függsz tőlem, s tán fáj még a múlt-ölő gyötrelem,
de együtt elfelejtjük múltjaink rém-regényét.
|