Szentivánéj
Előhang
Combod láttán elmerengni… Nyári széllel énekelni… Gátlás nélkül táncra kelni… … Jaj, de szeretlek!…
Nem írhatom: ˝holdas reggelen˝, Mert nincsen Hold az égen, De Szent-Iván estéjén Holdfény-tájról álmodok én.
Rétemen bolygó árnyak Szellőktől táncolnak. Ring a fű ezüstösen, S mi is ott vagyunk ketten.
S járjuk mi is az éji táncot, Két szép szerelmes megszállott… Lábunk alatt a selymes gyep, Jaj dehogyis roppan meg!
Szellő lelkünk föl-föl kap, S nincsen nálunk boldogabb. Oly’ szent ez a tündértánc, E gyönyörű éj-románc!
… Hajnal kél, s a szél hallgat. Vége lesz az álomnak, S én ébren folytatom: szép lenne, Ha szíved ébren is szeretne,
Ha két kezed, s az arcod, csengő-nevető hangod, lelked a hű, csendes Az enyém lehetne; Csak az enyém lenne…
… akkor már írhatnám; ˝holdas reggelen…˝, mert lenne Hold az égen…
|