Egyedül
Reszket a toll a kezemben. Omlik a kedv a szívemben. Őrületes egyedüllét rontott hangulatomra. Távol a Kedves és vele messze került az öröm ma. Nappal a Naptól, éjjel a Holdtól kérdezem ébren: Hol van az eltűnt boldog idő, hova szállt a remény el? Ám, de csupán a Magány felel erre: Bertalan, add fel! … mégse teszem meg! Nem tudok élni, nélküled, Édes!
|