Húsvéti szerelmes
Itt leszel velem Nagycsütörtökön, amikor a ferenceseknél eldőlnek a gyertyák, s az Egyház porba hull és omlanak remények. Az üres tabernákulumban akkor is ott fog ragyogni Isten-színű visszfényed!
És itt leszel Pénteken is! Egyedül Te leszel velem, még ha minden harang is Rómába indul el, apró-csengő-szavad akkor is velem marad!
Nagyszombat? Égre-vont szemű hosszú pillanat. Hátha? S én hiszem, hogy biztosan!
Vigília? Ó, én már annyit virrasztottam Uram! Add meg, hogy Tőled Őt még átálmodjam!
Vasárnap. Feltámadás. S mert szeretetben-szerelemben újra feléled; én, mély alázattal bűn-bánó homlokom keresztedhez vonom, jól tudván, lelkem’, lelkedig átérzed.
… s új gyertyáimat meggyújtom szerelmünkért, s Érted!
Megjegyzés: ''Mert Ő azokat szereti, akik az Ő nevében szeretik egymást.''
|