Penész-pincémben ülök,
Hektós-hordó széken:
Olykor boromból kortyolok,
Hogy búmat felejtsem.

Jöjjön a jó bor, a drága ital!
Ki jó hozzám, mert megvigasztal.

Magamban üldögélek,
De ide képzellek
- Szép Szellem, mellettem -
Még most is szeretlek.

Éljen a lány! Az ártatlan-szent!
Ki mellőlem, hűtlen elkeveredett.

De béke! Koccintsunk most újra!
Tűnjön el bánat, s harag!
Kérlek, jöjj vissza testben is!
Oly’ nagyon kívánlak!

… Borát a dzsinn arcomba önti.
Álmodó szívem fölébreszti.