Őszi szerelem
"Már kellene a vigasztaló szó.
A végtelenbe irányító szó."
Már néznéd a Hold sárga arcát, Már megcsodálnád sápadt arcát Már mondanád, hogy fenn az égen Velem kell élned fenn az égen…
Már repülnél velem ki, az őszből, Már kiáltanál: elég az őszből! Élni akarok! Élni a tavaszban, Élni, élni, s halni a tavaszban!
Már kellene a vigasztaló szó. A végtelenbe irányító szó. Már hallgatnád és visszanéznél, Könnyes-szép szemembe visszanéznél.
Már átlátszók a fák lombjai. A múlhatatlanság lombjai? Lám a nyár is elment. Vége. Élni? Élni? S jöhet a vége?
Tudom fáj a csalódás néked. Tudom fáj az élet is néked. Megértelek. Repüljünk együtt! Az űrbe, a Holdba, a halálba együtt.
|