-Nem! Nem úgy volt!
- De igen! Mindig is így!
A karcsú jegenyék öreget tettetve
Hajlongtak utamra,
Míg mentem közöttük,
Lassan vonszologva.

Most mondjátok, nem így volt,
Mikor még most is így van;
Az utca-kövön a fáradt olaj
Égben úszó szivárvány-haj,
Amibe bármikor bárki beleléphet.

-Nem! Nem így van ez!
-De igen! Semmi sem változik.
-Én csak tudom: ahogy itt írok,
Éppen így írtam húsz éve is.
… ilyen egyedül.

Na most mondjátok, nem így volt,
Mikor még most is igaz:
A zölden nyíló levelek
Sárgán hullnak szememben.