Rozzant
"Füstben áll a mosdóhelyiség.
Viszonylag nyugodt itt vagyok."
Újra itt, nagy mélabúsan, mint alvadt vér halott húsban. Papagájok játszanak. Kékben állnak a falak. És amik voltak; semmi sem igaz már.
Füstben áll a mosdóhelyiség. Viszonylag nyugodt itt vagyok. Ha kerestek sosem volt barátok, szerelmek, tudatom veletek: itt rám találhatnátok. Fáradt vagyok és még csak nem is eszméletlenül.
Rozzant a vers, mint hangulatom: fonnyadt. Hulló kedvemre ránevetnek kedvesen a hulla-percek.
Fáj még. Mennék. Ledőlnék. S mégis! Bár fáradt testem a végső ágyat nagyon megkívánta; én halálba nézőn is, leomlásomig keresem a szádat… … ígérem, nem tart sokáig, hát ne vond meg tőlem, Édes!
|