Őszi összegzés
"Anyám meghalt,
s szemével múltam is
lezártam, eltemettem."
Bár házas voltam; házam sosem volt. Volt-feleségem elhajított. Ő vált el tőlem, de tőle mégis én költöztem.
Anyám meghalt, s szemével múltam is lezártam, eltemettem.
Volt, aki szeretett, kit én nem szerettem, s akiért én lobogtam, elfújt könyörtelen´.
Most csupaszon állok, mint viasztalan kanóc. S ki voltam vidám természetű; már vagyok szeliditésre váró, tán végképp mégsem elvadult vadóc.
Jöjj hát kis őszi boldogság! Tollpihéd símítson még egyszer végig. Dió-szememben zöldülhet még friss ág, s repülhetek veled, álmokból éledő mesékig.
|