Ispotályban
"Hulló kedvem, nem is kedv már.
Semmit sem akarok."
Láz-lapok I.
Vágyam: pattanásos, szélütött kamasz. Mocskos utcák lánya csókra tartja ajkát, De édes-szép fiam ferde szája csüggeteg lefittyed.
Létem immár a makulátlan Semmi. Na, de hűtlen társaim; ne tegyétek!; Nem szabad miattam elkeseredni.
Hisz életem csak próba, S ez így tükrözik híven: Kipróbálom, vajon meddig, s mennyit bír a szívem?
Jövőm?: Parti kövek közt hátán vergődő hal. Részvétlen hullámok lökik jobbra-balra, S fölfalattatik idétlen rákok által.
Hulló kedvem, nem is kedv már. Semmit sem akarok. Furcsa és nevetséges, hogy mégis meghalok,
s, hogy halálom csupán csak: éjszakai kisvároson áttolató vagonok csönd-felverő kattogása csak…
|