Vén ceruzámhoz
"Vaknak voltál fehér bot, segítettél élni."
Kezemben vénséges ceruzám inog. E plajbász írta életem idáig. Vonása komorló, csak nagy-ritkán víg. Verő szív volt ő, s elszoruló torok.
Jó, öreg irónom, hűséges barátom! Te előre tudtad, mit szeretnék írni. Vaknak voltál fehér bot, segítettél élni.
Már alig használlak, graffitod sajnálom, s mert haszontalanság világ elé tárnom,
- és hát az sincs; kinek -; álmaim elmesélni.
|