Szemem lassan az égtől elvonom.
Elgondolt világom lerombolom.

Utamon lemondón megfordulok,
Belátva: nem élek, ha álmodok.

Vidáman léptem zöld lombok között,
Míg erdőmbe napom beköltözött.

Madárfütty, sünmocorgás fogadott.
Mennem kell tovább, nem maradhatok.

Úgy vélem létem folyik majd tovább.
Remélem jobb lesz, nem mostohább.

Elképzelt légben nem lebeghetek.
Már leszálltam, gombák közt tipegek.

Elhagyott borz-üreg lett a tanyám;
Bárki keresne, itt találna rám.

Álom-szép világom megtagadom.
Üdv, édes életem! Elbúcsúzom.