Elindulás előtt
"Itt hagyom régi-régi, jó magam.
Szemem büszkén-bátran előre vág!"
Negyed óra, s mennem kell… Itt hagyom füzetem, versemet benne. Várhatsz rám, talán még visszajövök. Legalább te higgyél benne…
Itt hagyom régi-régi, jó magam. Szemem büszkén-bátran előre vág! Ne sírjál Kedves, s ki se nevess! Jól tudom én is; ez nagy marhaság.
Ellépek a felnőttkortól, mint hajóra szálló Matróz, ki magának jobb partot keres. Nem reménnyel telten, csupán megszokásból Indul, mikor látja: az ég alján veres
Nap jő fel, épp’, hol összeér a két kék Egy pontban: az óceán, s a mély ég…
|