Ükapám
"Fáj, hogy emléked ennyi csak:..."
Egy ősöm kocsis lehetett; parádéskocsis. A homokfutó kereke aranyként szórta szét az Alföld por-homokját amerre járt a birtokon, röpítve földje birtokosát.
Egy ősöm kocsis lehetett. Vastag. kifent bajuszú, fényesre kikent csizmás jász, pörge kalapján szarkatoll feszült a szembe futó szélnek.
Ükapám, ennek így kellett lennie, hiszen a metrón én a lábam közé tett reklámszatyor műanyag fülét, ma éppen úgy fogom, mint hajdan te a ringató bakon két ujjad közt a gyeplőt.
Fáj, hogy emléked ennyi csak: ez az Időben-örök mozdulat, s mert nem ismerhettelek; így válhat kezedben az a régi ostor ma, lelkemet szántó korbáccsá.
|